Nem szárad a zománcfesték

Az alábbiakban próbálom összeszedni a leggyakoribb okokat, ami miatt a felületre felhordott zománcfesték nem szárad meg:

- Lehet, hogy túl hideg van. 5-10°C alatt akár hetekig is eltarthat a száradás, fagypont alatt pedig tönkremehet a festék. A megoldás az, hogy a festék és a festett felület hőmérséklete ne legyen 10 °C alatt a festéskor és azt követően a teljes száradásig.

- Lehet, hogy túl nagy a levegő páratartalma, vagy a telítettsége higítóval, ezért nem tud a higító elpárologni. Ezen intenzív szellőztetéssel könnyen lehet segíteni.

- Lehet, hogy túl vastagon kentük a festéket (és esetleg nagy melegben). Ilyenkor a festék felszíne hamarabb szárad meg, mint az alsóbb rétegek, és az ott levő higító beszorul, a felső megszáradt rétegen keresztül már nem tud eltávozni. Megoldás: "Várni csak várni, mindig csak várni..."

- Lehet, hogy rossz higítót használtunk, vagy edző helyett higítót, esetleg higító helyett edzőt, szóval nem azt öntöttük össze, amit kellett volna. Hát ez bizony baj. Ha több napnyi várakozás után sem szárad meg, esetleg repedezik, vagy más ronda tüneteket produkál, akkor le kell kaparni a felületről, és újrakezdeni a festést.

- És persze előfordulhat, hogy a gyártó a ludas. Ez elég ritka (tényleg!), mivel mind a bejövő alapanyagokat mind a kimenő készterméket mintavétellel laborban ellenőrzik, és egy gyártás általában 500 kg és 3 tonna közötti mennyiség, tehát egyetlen doboznyi festék nem lehet hibás, csak egy komplett gyártásnyi, az pedig több ezer darabot jelentene. De ettől még előfordulhat ez is, ilyenkor egy hibás vagy rosszul adagolt szikkatív, száradást segítő adalék lehet a ludas a dologban. Mindenesetre ilyenkor meg kell kérni a festékboltost, hogy hívja ki a gyári képviselőt reklamációkezelésre.

Hűtő vagy mosógép festése

A sarkokon és alsó élen viszonylag hamar sérülések szoktak keletkezni, amelyek egy idő után rozsdásodnak is. Ez csupán esztétikai hiba, láttam már csupa rozsda húsz éves hűtőt is kiválóan működni, de persze ha igényesek vagyunk, akkor a sérülések előbb-utóbb bántani fogják a szemünket.

A felújítással kapcsolatban először is azt szeretném javasolni, hogy legyünk elnézőek magunkkal szemben. Házilag nem tudunk sem olyan szép, sem olyan tartós festést produkálni, mint a gyári. A festéshez használhatunk kádzománcot vagy autózománcot. Én a spray-s kivitelt javaslom, egyszerűbb, gyorsabb, és szebb a végeredmény. Zsírtalanítsuk a festendő felületet (nitrohigító, körömlakk lemosó, vagy erős konyhai zsírtalanító), csiszoljuk le a rozsdát, takarjuk le azokat a részeket, amit nem akarunk festeni, és finoman, óvatosan több vékony rétegben fújjuk le a felületet. Javaslom, hogy ha lehetséges tegyük vízszintessé a festendő felületet (fektessük el a hűtőt), hogy elkerüljük a megfolyást és szebben ki tudjon feszülni a festés.

Nagy felület festésénél (pl. ajtó) ugyanígy kell eljárni, természetesen ilyenkor a teljes felületet elő kell készíteni (zsírtalanítás, csiszolás, portalanítás). A kisebb mélyedéseket, hibákat érdemes a teljes felület festése előtt helyileg festeni, egyrészt hogy kicsit kipótoljuk a felszín egyenetlenségét, másrészt hogy eltűntessük a színkülönbséget a fehér festett és a nyers fém színe között. A festék büdös, úgyhogy nagy felületet inkább a garázsban fessünk. A legyeket, muslicákat és szúnyogokat a száradás idejére próbáljuk kizárni, ha ez nem megy, akkor egy kés hegyével minél hamarabb piszkáljuk ki, mert a friss festés még újra kifeszül, de a félig száradtban már megmarad a nyoma.

Sok sikert!

Mire elég?

A festékek kiadósságát a gyárak ideális körülmények esetére adják meg, tehát a csomagoláson feltűntetett adat az elérhető maximum, amennyiben tükörsima, csiszolt, alapozott felületünk van és persze a legjobb minőségű festőhengert használjuk. Így lehetséges az, hogy amíg a zománcfestéken vagy a falfestéken 12-15 m2/liter kiadóssági adatot olvashatunk, addig a gyakorlatban általában 10m"/ literrel számolunk, mert egyrészt a körülmények sohasem ideálisak, másrészt sajnáljuk a pénzt a méregdrága festőhengerre, harmadrészt pedig 10-el könnyű fejben szorozni.

Vannak azonban helyzetek, amikor a 10 m2/liter sem érhető el, és a festék kiadóssága a felére-harmadára "romlik". Természetesen itt nem arról van szó, hogy valami baj van a festékkel, sőt még csak nem is a festő hibája, hanem a felületé. Minél rücskösebb, egyenetlenebb, girbe-gurbább a festendő felület, annál rosszabb kiadóssággal kell számolni. A fotón látható felületnél pl. 3 m2/liter volt a valós kiadósság.

Ne feledkezzünk meg továbbá arról, hogy a gyári adat egy rétegre vonatkozik, márpedig az egyrétegű festés az esetek 99%-ában nem elegendő. Jó minőségű festékeknél többnyire a két réteg már elég a megfelelő tartós védelemhez, de a gagyi kategóriában akár 3-5 réteg is kellhet, mire elégedettek vagyunk az eredménnyel. De ezzel már elkanyarodtam egy kicsit a régi vesszőparipámhoz: nem mindig az az olcsó, aminek alacsony az ára!

Mélyalapozó higítása

Az utóbbi tíz évben általánossá vált a mélyalapozók alkalmazása festések, vakolások, burkolások alá, ezért a gyártók újabb és újabb, különböző koncentrációjú termékekkel jönnek a piacra. Vannak tehát felhasználásra kész, kétszeresére, háromszorosára, négyszeresére, ötszörösére és tízszeresére higítható alapozók. De vajon tényleg tudják azt, ami rá van írva?

Mivel kishazánkban az árverseny általános népbetegség, így természetesen már megjelentek olyan mélyalapozók is, ahol már a minőség rovására olcsó a termék. Mivel cég és márkaneveket nem írhatok, így csupán néhány trükköt tudok javasolni a választáshoz:

Általában átlátszó edényben vannak a mélyalapozók, így meglötyögtetve látszik mennyire híg az anyag. Egy 5-10 -szeres higítás igérő termék már szinte egy hígabb kefírhez hasonlít, nem lötykölődik úgy, mintha sima víz lenne az edényben.

A termék színe is elárulja a minőséget, mert a gyanta nem teljesen átlátszó, inkább fehéres, így minél sűrűbb (tehát minél jobban higítható) a mélyalapozó, annál kevésbé átlátszó.

Mivel a mélyalapozó egyik alap feladata a kötőhíd képzése, ezért az anyagnak "ragadnia" kell, tehát ha kézzel belenyúlunk, akkor ragacsosak lesznek az ujjaink. Ha ez nincs, akkor vajon mire való az anyag?

Ne habozz, hőszigetelj!

A hőszigetelési munkákban a hagyományos anyagokat az utóbbi években sorra váltják fel az egyre korszerűbb technikák. Az egyik legújabb a ragasztóhab. Kinézetre olyan, mint egy hagyományos purhab, de nem dagad akkorára és sokkal erősebb a ragasztóképessége. Lássuk mit nyerünk vele:

Időt: gyors munka (2-3 óra után dübelezhető), kisebb munkaerő-szükséglet

Pénzt: kevesebb járulékos költség (pl. ragasztó fuvarozása, keverése, állványra juttatása, segédmunka, állvány bérleti díja)

Macerát: tisztább munkakörnyezet, kevesebb utómunka, gyorsabb levonulás

Minőséget: egyszerűbb használat, pontosabb adagolás, kevesebb utólagos igazítás, erősebb ragasztás

Fáradtságot: kevésbé fárasztó mukavégzés, mivel a ragasztóhab könnyű

Pluszmunkát: egyszerűbb pótlás, javítás, toldás (2-5 cm-es résekbe nem kell hőszigetelő lapot befaragni, csak a ragasztóhabbal kitölteni a rést, mivel a ragasztóhab kiváló hőszigetelő)

Lehet-e a rozsdára festeni?

Lehet, csak nem szabad. Bár azért ez sem olyan egyszerű. A rozsdával nem is annyira az a baj, hogy a fém és a nedves levegő (vagy víz) kapcsolatának létrejöttével elkezd szaporodni, hanem hogy ezt nehéz megakadályozni, ha a régi rozsdát nem távolítjuk el a felületről. Mi történik, ha nem távolítjuk el a rozsdát?

A rozsda már nem kapaszkodik túl erősen a vashoz, tehát ha a rozsdára rákenem a festéket, akkor a festék a vashoz nem kötődik, csak a rozsdához, és amikor a rozsda lemállik (ez a leveles, nagy méretű rozsdánál esélyes) akkor vele együtt a festék is lejön a felületről, innentől pedig már nem véd tovább.

A másik gond, hogy a rozsda felülete érdes, tele van lyukakkal, hézagokkal. Ezen az egyenetlen felületen nehéz úgy felkenni a festéket, hogy teljesen eltakarjuk a felületet. Ha pedig marad néhány rés, ahol a nedvesség be tud férkőzni a festék alá, akkor folytatódik a rozsdásodás a festék alatt is. (ezt láthatjuk, amikor az autókon egy pici sérülésből néhány hónap alatt egy nagy rozsdafolt lesz).

A harmadik probléma a zsebünkben lapuló pénzt érinti: mivel a rozsda egyenetlen felületű, így ugyanarra a felületnek a lefestéséhez akár 20-30% -al több festékre is szükségünk lehet.

Természetesen amikor néhány terméket úgy hirdetnek, hogy rozsdára is alkalmazható (pl. Hammerite, Köber Kalapácslakk), akkor nem csapnak be minket, de itt „rozsda” alatt porrozsdát kell érteni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezeknél a termékeknél elegendő a leveles rozsdát eltávolítani, ami sokkal egyszerűbb művelet (drótkefe), mint a felület teljes és tökéletes rozsdamentesítése.

Minek a mélyalapozó?

Az utóbbi 10 évben vált általánossá a mélyalapozók alkalmazása a festéseknél, ami talán nem véletlen, hiszen ugyanebben az időszakban nőtt meg a megrendelők minőségi elvárási szintje. A mélyalapozó alkalmazásával tehát javítjuk a festés (tapétázás, burkolás, stb.) végső minőségét, továbbá megelőzünk olyan problémákat, amik kellemetlen perceket és ronda falakat eredményezhetnek. Lássuk miről van szó:

A mélyalapozó kötőhidat képez a vakolat (tégla, beton, stb.) és a rákerülő festék (vagy más burkolat) között. Ez azt jelenti, hogy a festék jobban tapad a falon (gyengébbek kedvéért: nem potyog le a falról).

A mélyalapozó beivódik a vakolatba, és 1-2 milliméter mélységben megerősíti annak szerkezetét, tehát az nem fog porladni, lemállani.

A mélyalapozó egalizálja, kiegyenlíti a vakolat nedvszívó képességét, ezért a rákerülő festék egyenletesen fog megszáradni, így tehát nem lesz foltos.

A mélyalapozó telíti a vakolatot, így kevesebb festék fogy, és mivel a mélyalapozó jóval olcsóbb, mint a festék, ezért pénzt spórol nekünk.

A mélyalapozó használata festés előtt tehát szakmailag indokolt, és csökkenti az előforduló reklamációk számát, valamint pénzt spórol a megrendelőnek.

Értsd már meg, hogy olcsóbb!

Júliusban német barátainknál voltunk nyaralni. Szakmai ártalom, hogy megkérdeztem mivel van kezelve a fapadló és a munkalap. Természetesen viasszal, hangzott a válasz. A magyarázat nem lepett meg, csak az, hogy ezt miért nem bírom megértetni a vevőkkel már évek óta.

A Kedves Vevő bejön az üzletbe, és megveszi a parkettájára vagy a munkalapjára a legolcsóbb lakkot, mert hát ugye szegények vagyunk. A német viszont viaszt vagy olajat vesz, mert ő még szegényebb. Neki nincs pénze olyan drága dologra, mint a lakkozás. Miért is?

Már vásárláskor sem annyival drágább. Egy parkettalakk literje 1500-3000 forintos sávban mozog, egy parketta viasz vagy olaj literje 3500-5000 között van. Csakhogy a lakk 10 m2-t tud literenként, az olaj viszont 15 m2-t, a viasz pedig 20-at. Tehát lehet, hogy kétszer annyiba kerül, de kétszer annyira is elég.

A felhordáskor is olcsóbb a viasz és az olaj, hiszen sem speciális szerszámok sem szakember nem kell hozzá.

A fenntartása is olcsóbb, hiszen egy évenkénti átpolírozással (puha rongy és viasz/olaj kell hozzá) örök életű, míg a lakkozás ha sérül, akkor az nem javítható, csupán azt tudjuk tenni, hogy ha már túl sok a felületi hiba, a karc, akkor újralakkozzuk a teljes felületet (visszacsiszolás, és a teljes lakkozási művelet megismétlése).

A viaszok/olajok alkalmazásával tehát egyrészt spórolunk, másrészt pedig egy magasabb komfortérzethez jutunk: kellemesebb a lakás klímája (természetes páramozgás) és akár mezítláb is sétálhatunk a padlón, mert 2-3 fokkal melegebbnek érezzük a viaszolt/olajozott padlót, mint a lakkozott burkolatot.

Festés melegben

A kültéri festéseknél a hőmérsékleti és időjárási körülmények meghatározzák a lehetőségeinket. Ilyenkor nyáron két jelentős problémával szembesülhetünk: a túlzott napsütéssel és a váratlanul megérkező esőkkel.

A napsütés és a meleg gyorsítja a festékek (lazúrok, lakkok) száradását. Ez egy bizonyos határig még jól is jöhet, hiszen hamarabb leszünk kész, de a túl gyors száradás problémákat vethet fel. A lazúrok esetében megakadályozza a fába kellő mélységű védelmet, így kevésbé lesz tartós a bevonat, míg zománcfestékeknél előfordulhat repedés, illetve hólyagosodás. Lakkoknál szintén repedés keletkezhet, valamint nem lesz egységesen szép sima a felületünk, mert nincs ideje a lakknak "kifeszülni" a felületen.

Az eső a másik ellenség a víz. Bármely felületnél igaz, hogy a teljes száradást megelőzően az eső lemoshatja a festéket a felületről, illetve annak bizonyos alkotóelemeit (pl. a színét) kimoshatja a festékből. Fa felületeknél a festést megelőző eső is gondot okozhat, mivel a fa magába szívja a nedvességet, majd száradáskor ezt leadja. Ez egyrészt a fa mozgását (tágulás, összehúzódás) eredményezi, másrészt ha festés előtt nem volt száraz a fa, akkor az eltávozni akaró nedvesség lenyomja a festéket a felületről. Festéskor tehát figyeljünk az időjárás-előrejelzésekre és a fa nedvességtartalmára is.

Színes falak - foltos falak

A válság egyik jellemzője, hogy újra divatba jött a házilagos kivitelezés. Van olyan helyzet, amikor az amatőr jobb a profiknál, ez pedig az amikor el kéne olvasni a festék leírását a felhasználás előtt. Másban viszont sajnos a festő a tapasztaltabb, de azért ne ijedjünk meg, megtanulható ez a szakma is. Mire végzünk a lakással, már tudni fogjuk hogyan kellett volna csinálni.

Egyik jellemző probléma ha a színesre festett fal foltos. Lássuk a lehetséges okokat:

ha frissen, még nedves állapotban foltos, az semmit nem jelent, általában a teljes száradás után ez eltűnik,

ha még csak egy réteget hordtunk fel, és foltos, akkor ne lepődjünk meg, a festés két rétegnél kezdődik, egy réteg sem nem takar, sem nem tartós

ha korábban jelentősen eltérő színű, vagy több színű volt a fal, akkor nehezebben takar az új szín, az új falfesték. Ilyenkor alapozó rétegnek először kenjünk fel fehér falfestéket, és aztán következhet a két színes réteg,

az erős színek hajlamosak foltosodásra, ezen egy mélyalapozóval való alapozó festés segít,

ha egy erős színt házilag kevertünk ki, akkor elég valószínű, hogy több szinezőt raktunk a festékbe, mint amit az meg tud kötni. Ilyenkor nem csak foltos a fal, de fog is (kezünket végigsimítva rajta elszineződik a kezünk). Megoldás: kevertessük le a színt egy erre alkalmas festékből egy festékboltban, majd ezt kenjük fel a falra,

ha belejavítottunk a falba (részben vagy teljes felületen gletteltünk), vagy eleve különböző jellegű falakat festünk (pl. vakolt falak és gipszkarton kombinációja) mindenképpen alapozzunk jó minőségű mélyalapozóval, mert különben előre garantálom a színeltérést,

és persze foltos lehet a festés akkor is, ha nem egyenletesen horjuk fel a festéket a falra, tehát nem szépen festünk. Megoldás: figyelj oda mit csinálsz!

Buborékos a friss lakkozás! Mit tegyünk?

Az autófényezésnél is felmerülő problémáról van szó, de jelen esetben egy parketta és annak tulajdonosa szenvedte el a hibát.

A lakkoktól azt várjuk el (ilyen szempontból mindegy, hogy parketta vagy autó) hogy viszonylag rövid idő alatt egy kemény, kopásálló bevonatot képezzenek. Ez azonban a felhasználótól is több odafigyelést igényel, hiszen ilyenkor könnyebb hibázni, és mivel látszódó (és csillogó) rétegről van szó, minden hiba sokkal látványosabban, szembeötlően jelenik meg.

Jelen esetben a képen látható problémát az okozta, hogy az alapozó lakk felkenését követően nem várták meg a szükséges száradási időt, és a alaplakkban levő oldószernek még nem volt ideje kipárologni. Amikor a következő réteg rákerült, az tulajdonképpen lezárta a felületet, így az alulról kifelé igyekvő oldószer a felette levő lakkon keresztül tudott csak keresztülfurakodni, ami azt okozta, hogy a teljes parketta felületén viszonylag egyenletes elosztásban kis dombocskák, buborékok keletkeztek.

Megoldás: A gyári leírásban szereplő teljes száradási idő kivárása után csiszolást és tisztítást követően vigyünk fel még egy réteg lakkot a felületre. A csiszoláskor figyeljünk rá, hogy a jelentkezett hibák teljes mértékben eltűnjenek, és a felület egyenletesen és foltmentesen kerüljön megcsiszolásra. Mivel az oldószerek már eltávoztak a lakkokból, így szinte bizonyosan nem fog újra jelentkezni a probléma.

Megelőzés: Tartsuk be a gyári utasításokat, száradási időket, rétegrendeket. Lakkok esetében kérjük el az üzletben a lakk műszaki leírását, és olvassuk el, ott részletes leírást találunk a használatra.

Színes fapadló, némi problémával

Az alapötlet jó: színes padlót szeretnénk, ami hangulatában illeszkedik az általunk megálmodott lakáshoz. A megoldás is egyszerűnek látszik: első rétegnek egy színes lazúr, és utána jöhet a lakkozás. Aztán valami mégis balul sül el: a lakk kezd felperegni. Lássuk mi a baj.

A különböző alapanyagból készülő termékek nem alkalmazhatók bármilyen kombinációban. A olajos felületre nem használható viasz vagy lakk, ugyanígy a viaszra sem olaj vagy lakk. Egyszóval nem jó keverni a különböző anyagokat, ellenben az azonos bázisú termékek általában jól illeszkednek egymáshoz. Praktikus továbbá a rétegrendeket azonos márka termékeiből felépíteni, általában a tájékozódás során is minden cég a saját rétegrendjét fogja javasolni.

Honnan szerezhetünk információkat?

a termék leírása segíthet annak megállapításában, hogy azonos bázisú anyagokról van-e szó (viasz, olaj, oldószeres vagy vizes higítású)

az eladó tanácsára is támaszkodhatunk, de ne ez legyen az egyetlen támpontunk

ugyanígy a kivitelezők is be tudnak számolni a tapasztalataikról

a legtöbb cégnek a honlapján elérhetőek a termékek részletes leírásai, esetleg műszaki adatlap, felhasználási tanácsok, ötletek és tapasztalatok

a termék gyártója vagy hazai forgalmazója is készséggel szokott rendelkezésünkre állni és segíteni

A fentiek alapján már kialakul egy olyan megoldás, ami várhatóan szép és tartós is lesz. Én a magam részéről csak annyit fűznék hozzá, hogy vizes lazúrra vizes lakkot, olajosra padlóolajat, viaszosra padlóviaszt és oldószeres lazúrra oldószeres lakkot javaslok, tehát ha az összes termékhez (alapozó, lazúr, lakk) ugyanazt a higító használható, akkor valószínűleg már jó úton járunk a megoldás felé.

A kő és a víz örök harca

A kő és a természet harca a világ kezdete óta fennáll. Eddig mindig a természet győzött, a kő pedig repedt, morzsolódott, kopott. Amíg ez a természet lágy ölén történik, addig nincs is vele bajunk, sőt éppen ezáltal jönnek létre azok a gyönyörű képződmények, amik miatt a túristák több ezer kilométert is hajlandóak utazni. Amikor viszon a mi kerítésünk, járdánk, garázsbehajtónk, lábazatunk kezdi megadni magát a természet erejének, akkor már kevésbé vagyunk lelkesek, és sajnos a túristák sem kezdenek özönleni hozzánk.

A nagy áttörést a szilikonok megjelenése okozta. A szilikonos impregnálás megvalósítja azt a csodát, hogy a víz nem tud bejutni a kőbe, és nem tudja azt erodálni (látványban ez azt jelenti, hogyha víz kerül a kőre, akkor az összeugrik cseppekbe és legurul), a pára azonban ki tud jönni, így a kő természetes "lélegzése" nem vész el. Ráadásul a szilikonok vegyileg egybeépülnek a kővel, így még a lekopástól sem kell félnünk. Egy rendesen impregnált kő felület 10-20 évig is kitart látható öregedés nélkül. És nyerünk vele még valamit: a tisztántartás is egyszerűbbé válik, mert függőleges felületen az eső szinte lemossa a felületet, öntisztulóvá válik.

Alapvetően a szilikon színtelen, tehát a védelem nem látszik, csak működik, de persze lehet kapni színezett illetve lakkal kombinált verziót is, amennyiben látszódó védelmet szeretnénk létrehozni.

Az impregnálás nagyon egyszerű (ecsettel, kefével szórással), de fontos, hogy előtte hozzuk olyan állapotra a felületet, amilyennek a következő 20 évben szeretnénk látni, mert utólag már nem lesz lehetőségünk változtatni, a szilikonos védelem rögzíti a meglevő állapotot. Én ezt ismerem.

Penész a lakásban

A penész megjelenéséhez nedvesség kell. Néhány példa, mi okozhatja a nedvesedést:

Alulról ázik a fal, mert rossz a vízszigetelés (ilyenkor a salétrom is meg szokott jelenni, a salétrom fehér, a penész sötétszürke),

Felül penészes a fal a sarkokban, mert hőhíd van, ami általában szigeteletlen koszorút vagy áthidalót jelez,

A fürdőszoba penészedik, mert nagy a pára,

A ház leszigetelése, vagy nyílászáró csere után jelenik meg a penész, mert nem szellőzik a lakás,

Könnyűszerkezetes "készház" penészesedik, mert nem szellőzik a lakás,

Hűvös, párás völgyekben, erdő közvetlen közelében is előfordulhat a magas páratartalom miatt.

Megoldás:

Rövidtávan gyors megoldást el lehet érni penészölő spray és penészgátló falfesték alkalmazásával. A spray-vel lefújjuk a penészt jó alaposan, majd kis várakozás után egy nedves ruhával letöröljük a felületről. Ezt addig ismételjük, amíg teljesen el nem tűnik a penész a falról, majd teljes száradás után 1-2 réteg penészgátló falfestékkel lefestjük a falat.

Tipikus hiba, hogy a penészt lecsiszolják a falról. Nagyon-nagyon-nagyon nem javaslom. Ezzel két problémát okozunk: egyrészt szétszójuk a spóráját a lakásban, és ott is lesz, ahol eddig nem volt, másrészt belélegezzük, ami bizonyos penészfajok esetében betegséget okozhat.

Érdemes megvizsgálni a hosszútávú megoldást is, azaz megszűntetni a penészesedés kiváltó okát. Ezzel egyfelő megszűnik a penészesedés, másfelől pedig további előnyökhöz jutunk, pl. kisebb fűtésszámla (1.-es, 2.-es esetben). A 3., 4., 5-ös esetekben segíthet a gyakori szellőztetés, vagy a nyílászárókhoz rendelhető speciális szellőztető nyílás. Erdő alján patakparton sajnos semmi nem segít, viszont kárpótol a fantasztikus környezet.

Festék vagy ásványvíz?

Gyakorta hallom a vevőktől, hogy a "multiban" vásárolt beltéri falfesték nem takart, 4-5 réteg kellett mire látszott, hogy valamit kentek a falra. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy ezek a 14-15 literes kiszerelésű falfestékek általában 999 forinttól 1999 forintig terjedő sávban kaphatóak. Egy másfél literes ásványvíz 100-150 forintos árban elérhető, míg ezek ízesített változata 180-250 forint között kapható. Tehát amikor 15 liter víz áráért vásárolunk 15 liter falfestéket, akkor hasznos lenne elgondolkodni, vajon mi van a dobozban, és ne csodálkozzunk, hogy nem takar, színezve foltosodik, és kenéskor lefolyik a falról. Ha igényes falfestéket szeretnénk vásárolni, akkor sajnos ennél jobban ki kell nyitnunk a pénztárcánkat. Persze csak kannára vetítve, mert 3000-4000 forint körül már alérhető olyan falfesték, amelyik 1-2 rétegben is kiválóan takar, tehát összességében semmivel nem drágább, mint a 4-5 réteget igénylő, de féláron kapható társa. Ráadásul ezzel könnyebb dolgozni.