A kő és a víz örök harca

A kő és a természet harca a világ kezdete óta fennáll. Eddig mindig a természet győzött, a kő pedig repedt, morzsolódott, kopott. Amíg ez a természet lágy ölén történik, addig nincs is vele bajunk, sőt éppen ezáltal jönnek létre azok a gyönyörű képződmények, amik miatt a túristák több ezer kilométert is hajlandóak utazni. Amikor viszon a mi kerítésünk, járdánk, garázsbehajtónk, lábazatunk kezdi megadni magát a természet erejének, akkor már kevésbé vagyunk lelkesek, és sajnos a túristák sem kezdenek özönleni hozzánk.

A nagy áttörést a szilikonok megjelenése okozta. A szilikonos impregnálás megvalósítja azt a csodát, hogy a víz nem tud bejutni a kőbe, és nem tudja azt erodálni (látványban ez azt jelenti, hogyha víz kerül a kőre, akkor az összeugrik cseppekbe és legurul), a pára azonban ki tud jönni, így a kő természetes "lélegzése" nem vész el. Ráadásul a szilikonok vegyileg egybeépülnek a kővel, így még a lekopástól sem kell félnünk. Egy rendesen impregnált kő felület 10-20 évig is kitart látható öregedés nélkül. És nyerünk vele még valamit: a tisztántartás is egyszerűbbé válik, mert függőleges felületen az eső szinte lemossa a felületet, öntisztulóvá válik.

Alapvetően a szilikon színtelen, tehát a védelem nem látszik, csak működik, de persze lehet kapni színezett illetve lakkal kombinált verziót is, amennyiben látszódó védelmet szeretnénk létrehozni.

Az impregnálás nagyon egyszerű (ecsettel, kefével szórással), de fontos, hogy előtte hozzuk olyan állapotra a felületet, amilyennek a következő 20 évben szeretnénk látni, mert utólag már nem lesz lehetőségünk változtatni, a szilikonos védelem rögzíti a meglevő állapotot. Én ezt ismerem.